Kapcsolt vállalkozások közötti kölcsönadás keretei és adózása!

Gyakran előfordul, hogy a kapcsolt vállalkozások pénzkölcsön nyújtásával segítenek egymásnak. Például egy anyavállalat kölcsönt ad a leányvállalatának egy nagyobb beruházás vagy készletfinanszírozás, esetleg likviditás biztosítása okán. Az alkalomszerű pénzkölcsön nyújtásának nincs jogszabályi akadálya, de az üzletszerű* hitel és pénzkölcsön nyújtása már a Hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szerint, pénzügyi szolgáltatásnak minősül, melyet csak engedéllyel lehet végezni.

(*Üzletszerű tevékenység: az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett – előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló – rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység.)

Amennyiben a kölcsönnyújtás nem üzletszerű, hanem csoportfinanszírozás, milyen fontos elemeket kell betartania a kapcsolt vállalkozásoknak, ha kölcsönt szeretnének biztosítani egymásnak és mire kell figyelniük?

A szó elszáll….

Lényeges, hogy mindenképpen írásban kell rögzíteni a kölcsön kondícióit és feltételit az utólagos jogviták elkerülése véget. Amennyiben nem áll rendelkezésre kölcsönszerződés, akkor az átadott pénz számviteli és adózási besorolása is bizonytalanná válhat. Például a beszámolóba kerülő hosszú- és rövidlejáratú kötelezettségek közé történő besorolást sem lehet e nélkül hitelt érdemlően bizonyítani. Továbbá nem feltétlen minősíthető kölcsönnek, hanem átminősíthető véglegesen átadott pénzeszközzé, melynek összes következményével számolni szükséges.

A szerződésben rögzíteni kell, a felek adatait (ki-kinek adja), a kölcsönnyújtás időpontját, pénznemét, összegét, kamat mértékét, esedékességét, visszafizetés időpontját, fedezetét, illetve késedelmes fizetés esetén a késedelmi kamat mértékét.

Legyen vagy ne kamat

A szerződés egyik legfontosabb része a kamat meghatározása. A Polgári törvénykönyv szerint a nyújtó félnek kamat jár, melynek mértékében szabadon állapodhatnak meg az érintett felek. Ez tehát azt jelenti, hogy pl. az anyavállalat dönthet úgy, hogy 0%-os kamattal biztosítja a kölcsönt leányvállalatának, de ez nem feltétlenül jó megoldás, főleg a kapcsolt vállalkozások esetében, ezért ennek hatását meg kell vizsgálni az adófizetési kötelességekre vonatkozóan.

A társasági adótörvény és a kisvállalati adótörvény előírásai alapján, ha a kapcsolt vállalkozások egymás közötti ügyleteik tekintetében eltérnek a szokásos piaci ártól, tehát a kamat meghatározása nem felel meg a szokásos piaci kamatnak, (pl. 0%-os kamatmeghatározás esetén) akkor tao bevallásban adóalap-korrekciós kötelezettségük merül fel.  Kamatmentes kölcsönnél tehát a nyújtó félnél egy elmaradt kamatbevétel állhat fenn, míg a fogadó félnél egy elmaradt kamatráfordítás. Ez a szabály arra az esetre is érvényes, amikor a piaci kamatnál magasabb kamatot állapítanak meg a felek.

Amennyiben a kölcsönt nyújtó magánszemély (nem egyéni vállalkozói minőségében), akkor a szokásos piaci ártól való eltérés esetén nem kell az adóalapot korrigálni.  Ilyen esetben a magánszemély adófizetési kötelezettségét a személyi jövedelemadóról szóló törvény szabályozza.

A szokásos piaci kamat meghatározása

A vállalkozások közötti kölcsön tekintetében a szokásos piaci kamatot nem is olyan egyszerű meghatározni, mivel sok tényező befolyásolja, például: a kölcsön devizaneme, futamideje, fedezettsége.

A megállapítást leginkább a kölcsönfelvevő oldalról kell megvizsgálni: mennyiért kapná a cég a kölcsönt, ha hitelintézettől vagy más hitelezőtől venné fel. A kölcsön kondícióit is vizsgálni kell az összehasonlítás során, azaz az összegét, devizanemét, futamidejét, biztosítékot, kamat jellegét (változó kamatozású, vagy fix kamatozású) stb.

Az adóalap meghatározáshoz, későbbi bizonyításhoz szükséges kalkulációt készíteni. A számításhoz az alábbi hitelkamat áttekintési lehetőségeket célszerű alapul venni:

• Megfelelő összehasonlítási alapot jelenthet az MNB honlapján közzétett statisztikai adatsor, amennyiben megfelelően besorolható az adott kölcsön egy statisztikai kategóriába.
• Célzott ajánlatot lehet kérni különböző hitelintézetektől, saját számlavezető banktól.
• Érdemes megnézni a bankok nyilvánosan közzétett kamatadatait.
• Léteznek olyan nemzetközi adatbázisok, melyek megfelelő adatok alapján összehasonlítható kamat adatokat biztosítanak. Nagyobb volumenű ügyletek esetében érdemes lehet ilyen adatbázis kutatás készítésébe beruházni (pl. LoanConnector).
• Nézzük át az OECD iránymutatást.
• Érdemes megnézni, hogy volt-e hasonló kölcsön nyújtása/ igénybevétele a cégnek független féltől/ félnek korábban és ha igen azoknak milyen keretei voltak.

Transzferár nyilvántartási kötelezettség

Abban az esetben, nem terheli transzferár-nyilvántartási kötelezettség a kapcsolt vállalkozásokat, ha a szerződés alapján történő teljesítések értéke az adóévben az általános forgalmi adó nélkül számított szokásos piaci áron nem haladja meg a 100 millió forintot. (Ez a 2022-ben kezdődő adóévre vonatkozik a korábbi értékhatár 50 millió forint volt.)  Kölcsönök, hitelek esetében a kamat összegét kell alapul venni. Azonban még ha ezen összeg alatt is van a kölcsön értéke, érdemes figyelni arra, hogy az összevonható szerződések esetében az ügyleti értékeket össze kell számítani (pl. ugyanarra a célra nyújtott, hasonló feltételekkel rendelkező kölcsönök esetében a kamatokat). Tehát, a nyilvántartási kötelezettség szempontjából az összes tranzakciót figyelembe kell venni a határérték számításakor.

Korábbi cikkünkben részletesen írtunk a transzferárral kapcsolatos tudnivalókról, melyről, bővebben itt olvashat.

Bejelentési kötelezettség készpénzes kölcsön esetén

Az Adózás rendjéről szóló törvény 40 § szerint: „A készpénzfizetés napjától számított tizenöt napon belül az állami adó- és vámhatósághoz a vevőnek, a szolgáltatás igénybevevőjének – a vállalkozási tevékenységet nem folytató természetes személyek kivételével – be kell jelentenie a kapcsolt vállalkozások között létrejött, egymillió forintot meghaladó értékben teljesített szolgáltatások készpénzben teljesített kifizetéseit.”

Akár a nyilvántartási kötelezettség, akár a bejelentési kötelezettség megszegése, súlyos pénzbírságot vonhat maga után.

Kamatlevonás szabályozás

Az alultőkésítési szabályt, ahogy sokan ismerték 2019-től váltotta fel a kamatlevonás korlátozása a társasági adózásban.

Az EU-nak a tagállamok részére kidolgozott javaslata volt, mely szerint alapvetően a vállalkozás EBITDA-ja alapján kívánja a kamatlevonást korlátozni. Főszabályként került megjelölésre az, hogy a tagállamok maximum az EBITDA 30 százalékát vonhassák le, mint a hitelek felvételével kapcsolatosan felmerült költséget. A kamatlevonáskorlátozási szabály a nagyobb volumenű kölcsönöket érinti. A nettó finanszírozási költségek az EBITDA 30%-a és 939 810 000 forint közül a nagyobb összegig érvényesíthetők a társasági adóalapban. Ez a korlát a magyarországi társaságok széles körét mentesíti, mivel a hazai cégek többsége ezt az összeget nem meghaladó finanszírozási költséget számol el évente.

Összegezve tehát elmondható, hogy a kapcsolt vállalkozások közötti kölcsönnek jogszabályi akadálya nincs, de mindenképpen szükséges kölcsönszerződést kötni és abban minden fontos részletet rögzíteni, nem utolsó sorban pedig megfelelő kamatot meghatározni és eleget tenni az esetleges bejelentési és dokumentációs kötelezettségeknek.

 

 

További szakmai cikkeket ide kattintva érhet el.

 

Next Accounting

2023. Április 27.